14/12/2023

Bánd - Laczkó Dezső Múzeum Veszprém gyűjteményéből

Bánd - Laczkó Dezső Múzeum Veszprém gyűjteményéből
Bánd - Laczkó Dezső Múzeum Veszprém gyűjteményéből
Bánd - Laczkó Dezső Múzeum Veszprém gyűjteményéből

A bándi Christkindl története - Laczkó Dezső Múzeum Veszprém gyűjteményéből

A bándi Christkindl története Nem túlzás azt mondani, hogy az év legszebb, legmeghittebb családi ünnepe a karácsony. Ezt még csak fokozta a hozzá fűződő népszokás, a Christkindl-Spiel, december 24-én. A szokást dédnagyanyáink is ápolták, minden valószínűség szerint az óhazából hozták. A környező német lakta településeken más-más a felállás, a szerepjáték és a közös ének is. Milyen is volt régen? Kilenc lány, 8-tól 14-16 éves korig, volt a szereplő. Nem jelentett gondot a bő szoknyák viselete, hisz naponta abban jártak, a kasmír mellény, a vállkendő, a kötény is a mindennapi viselethez tartozott. A különbséget talán csak a színes szalagok, gyöngyök jelentették. A frizura - azelőtt minden lánynak hosszú haja volt - már előző nap elkészült. Harminc-negyven apró copfot (később négyet) fontak, másnap körbe feltűzték, és hogy a haj szép fényes legyen, zsírral bekenték. Az öltöztetés 2-3 órát is igénybe vett, így korán kellett kelni. Már hajnalban indultak Márkóra, a plébániára, onnan végigjárták a Séd parti malmokat, aztán a Neustift-nél folytatták, majd Külső-Bánd következett. Az éjféli mise kezdetéig végigjárták a falut. A misén aztán a fárasztó nap után már leülhettek, hisz addig félteni kellett a szép szoknyákat a gyűrődéstől. Még a háború után néhány évig volt Christkindl, de már csak magyarul énekeltek, az ötvenes évek közepén azonban a szokás abbamaradt. Később, 1968-ban Keller Antalné (Lennert Katalin, 1893 – 1971) egy orsós magnóra énekelte az eredeti szöveget, arról tanulta meg 9 lány. A hatás nem maradt el, az idősebb asszonyok a szomszédba is elkísérték a lányokat, és könnyes szemmel hallgatták újra meg újra a régi kedves dallamokat. Azóta tovább él e szép szokás, sokan megcsodálták közelről, távolról. Die Geschichte der Bandemer Christkindl Das schönste und vertraulichste Familienfest des Jahres ist Weihnachten. Das damit eng verbundene Christkindl-Spiel, an dem schon unsere Urgroßeltern teilgenommen haben, stammt wahrscheinlich aus der alten Heimat, denn in den umliegenden deutschsprachigen Dörfern ist dieser Volksbrauch ganz unterschiedlich. Wie war dieser Brauch vor hundert Jahren? Neun 8 bis 16-jährige Mädchen waren die Teilnehmer. Die weiten Faltenröcke bedeuteten für sie kein Problem, denn sie gehörten zu ihrem alltäglichen Leben, ebenso die Weste aus Kaschmir, die Schürze und das Tuch um die Schulter. Den Unterschied zum Alltag machten nur die bunten Schleifen und die Perlen daran aus. Die Frisur wurde schon am vorigen Tag gemacht, weil damals noch alle lange Haare hatten. 30-40 kleine Zöpfe wurden geflochten, und am nächsten Tag mit Haarnadeln aufgesteckt. Damit das Haar schön glänzt, hat man es mit Schmalz eingeschmiert. Das Ankleiden dauerte 2-3 Stunden, sie mussten also sehr früh aufstehen. Am frühen Morgen sind sie losgegangen: zuerst nach Márkó zum Pfarrer, dann besuchten sie die Mühlen am Séd Ufer, und in der Neustift haben sie das Dorf erreicht. Von hier gingen sie ins äußere Bánd, und so durch das lange Dorf. In der Christmette durften sie schon sitzen, bis dahin mussten sie auf ihre Röcke aufpassen. Nach dem Krieg lebte das Spiel noch bis Mitte der fünfziger Jahre. Sie haben nur noch ungarische Weihnachtslieder gesungen. Später, im Jahre 1968, hat Frau Katalin Keller (1893-1971) die originalen deutschen Lieder auf ein Tonband gesungen, und so konnten sie die 9 Mädchen erlernen. Der Erfolg blieb nicht aus. Ältere Frauen begleiteten die Christkindl sogar zu den Nachbarn, und sangen berührt die bekannten alten deutschen Lieder mit. Auch von den Nachbargemeinden sind Leute gekommen, um unsere Mädchen zu bewundern.

A bándi Christkindl története - Laczkó Dezső Múzeum Veszprém gyűjteményéből
A bándi Christkindl története - Laczkó Dezső Múzeum Veszprém gyűjteményéből
A bándi Christkindl története - Laczkó Dezső Múzeum Veszprém gyűjteményéből

Az öltözet - Laczkó Dezső Múzeum Veszprém gyűjteményéből

Az öltözet, ami minden szoknyás lánynál egyforma: • mirtuszkoszorú • 2-3 nyakfodor • kendő • szív • kasmír mellény • fehér ing • karszalag • 8-10 cm széles színes öv • kötény • kézelő • fehér kesztyű • 3-4 alsószoknya, gömbölyű rakásokkal • 1 fehér felső szoknya gömbölyű rakásokkal, színes szalagokkal A Potzok öltözete: • fekete kalap sok szalaggal (egy nemzeti színűnek is lennie kell) • kenderből készült bajusz • nyakfodor • szív (szögletes) • fehér ing • karszalag • piros alapon fehér pöttyös kendő összehajtva • vászon tarisznya • kézelő • fehér kesztyű • bal kézben fokos sok szalaggal • jobb kézben virgács • bőszárú fehér nadrág Die Kleidungstücke sind bei jedem Mädchen, die Röcke tragen, gleich. • Myrthenkranz • 2 Halskrausen • Dreiecktuch • Herz • Weste aus Kaschmir • weißes Hemd • auf den Ärmeln bunte Bänder • 8-10 cm breiter Gürtel • Schürze • Handkrausen • weiße Handschuhe • 3-4 Faltenröcke • 1 weißer Faltenrock, mit spezieller Methode eingelegt, darauf bunte Schleifen Die Potzen: • schwarzer Hut mit vielen Schleifen • ein Bart aus Hanf • 2 Halskrausen • das Herz nicht abgerundet, sondern eckig • weißes Hemd • auf den Ärmeln bunte Bänder • ein zusammengefaltetes rotes Tuch mit weißen Tupfen • ein Tornister aus einem Leinenhandtuch • Handkrause • weiße Handschuhe • in der linken Hand ein Stock, ein sog. Fokosch mit Schleifen • in der rechten Hand eine Rute • weiße, weite Hosen

Az öltözet - Laczkó Dezső Múzeum Veszprém gyűjteményéből
Az öltözet - Laczkó Dezső Múzeum Veszprém gyűjteményéből
Az öltözet - Laczkó Dezső Múzeum Veszprém gyűjteményéből